Tudtátok-e, hogy nekünk mezei medvéknek nincs karácsonyunk? Nem ? Pedig kézenfekvő, mivelhogy a téli álom idejére esik, ezért átalusszuk. Ám, hogy ne maradjunk ki semmiből, nyáron pótoljuk. Bizony! Tőlünk származik a Nyári Mikulás is, ha még valaki nem hallotta volna. De az idei „nincs-karácsony” mégis örökre emlékezetes marad számomra. El is mesélem.
     Mély csend borult a hófedte tájra, ahol az igazak álmát aludta a mezei medvenép. Magam is abban a tudatban horkoltam elégedetten, hogy jóízűen durmolok. Ám egy borízű medvehang kitartó dörmögése erős kételyeket ébresztett bennem:
     -MeMe! Kelj fel, azonnal…-s mindehhez vehemens ráncigálás párosult.
De ugye a mezei medvéknek is lehetnek rémálmaik, ebben a hitben készültem a  másik oldalamra fordulni. Közben fel találtam pillantani, azonban a rémálom ott állt teljes valóságában .És ráncigált.
-Rögvest intézkedj, te vagy a polgármester!- utasított a rémálom  hivatalos hangon. Közben szaporán csuklott.
Jobban megnéztem, és akkor már biztosan tudtam, hogy alszom: Egy becsiccsentett barlangi medve!
   -Te nem lehetsz igazi,  a barlangi medvék rég kihaltak…próbálkoztam a realitás talaján maradni.
   -Én egy túlélő barlangi medve vagyok….nem tudod, hogy az alkohol konzervál? De hagyjuk ezt, mert vészhelyzet van. A  medvebocsok megszöktek!
   Azonnal talpra ugrottam, mind a négyre! Ettől sajna orrabuktam, ami elég nagy égés egy ilyen erjedt málnabor-lehelletű túlélő előtt. De hát már rég elszoktam a négykézlábtól. Most azonban ahány lábunk csak volt, mindegyiken futottunk.
   -Merre láttad őket? –lihegtem.
   -A szomszéd város piacterén iszogattam a fahéjas forralt málnarumocskámat, amibe lépesmézet is…-nem folytathatta, mert orrbavágtam.
   -A bocsokról beszélj, te rumosbefőtt!
   -Nem hagynád ezt a hivatalos stílust, MeMe?-siránkozott a Kihalófélben levő,.-ott vannak a bocsok a piacon.
Közben a tett színhelyére értünk, de kismackók sehol! Viszont meglehetős zűrzavar és ordibálás amerre a szem ellát. Mindenhonnan lehetett hallani:
-„Mindenünk odavan…”  „… az összeset ellopták”…-sírás-jajgatás piacszerte.- „Mezőrség! Mezőrség! Hívjátok a mezőröket!”
A körzeti megbízott irodájába rohantunk. Azt a fűzfánfütyülő medveteremburáját! Hát nem ott kucorog az összes mezei bocs egy kupacban? Egy meg mindjárt visítva az ölembe pattant:
  -Papa! Papa, eljöttél értünk?
Hát persze, hogy a minden mézben kanál Bocsadék, legkisebb gyermekem, a főcinkos!
  Kiderült, hogy az éjszaka leple alatt az összes fenyőfát visszavitték az erdőbe és elültették.
  Bocsadék a nyakamba csimpaszkodva kérlelt:
  -Gyere, Papa, nézd meg milyen boldogok a fenyők!
Testületileg odacammogtunk és akkor jött az igazi meglepetés! Minden fenyőfán egy zászló lobogott!
Levegő után kapkodtam:
  -Bocsadék! Az se hagyján, hogy visszaültettétek a fenyőket, de miért kellett fellobogózni őket?
A kis bocsok meglepődtek: ekkora tájékozatlanság!
  -Ünnepkor mindig fellobogózzák a házakat! Ez az ő ünnepük, a saját házaikban!
Tovább értetlenkedtem:
  -De ez az erdő! Hogy kerül a mezei nemzeti zászló ide?
Bocsadék sajnálkozva nézett rám:
  -Nem kellene folyton aludni! Amíg szunyókáltál, megnyitották a határokat. Most már a mezeiek az erdőben is otthon vannak!
Erre már tényleg nem lehetett egy szavam sem. Nem is volt…