Megint eltelt egy hosszú esztendő. Ilyentájt egy magára valamit is adó politikai medvezető évértékelő beszédet tart. Ettől az sem riaszthatja vissza, hogy mind ő maga, mind pedig hallgatósága a legmélyebben alszik, a medvék téli jó szokása szerint.

  Én, mint mezei polgármester általános ébresztőt rendeltem el, és sikerült is mezei polgártársaimat- kisebb-nagyobb morgások, oldalbarúgások árán felélénkítve,- a legszebb barlangi díszterembe terelgetnem.

  Szeretem mindennek megadni a módját, ezért beszédem megkezdése előtt mindenkivel egyenként koccintottam jóféle házi málnapálinkával. Jó, jó, ettől valóban kissé elkábult az amúgy sem teljesen éber választókerület, de csak a legsötétebb rosszindulat tételezhet fel rólam szándékosságot.

Megköszörültem a torkom:

  -Köszöntelek….-kezdtem volna,-de mozgolódás támadt, mivel az ellenzék méltatlankodó dörmögések közepette kivonult.

  -Mi inkább alszunk még egy kicsit.-szóltak vissza ásítozva.

  A sorok közül is egyre több helyről hallatszott hangos hortyogás, ezért sietve folytattam:

  -Évértékelő beszédemet egy mondatban tudnám összefoglalni: Ilyen pocsék évet még nem zártunk! Bocsássatok meg édes barátaim, mert mindennek én vagyok az oka. Hazudoztam nektek és kifosztottalak benneteket. Romlásba taszítottam Medveországot, kiárusítottam, leáraztam, de  veletek  felárat fizettettem mindenért. A vizitdíjat is a nyakatokba sóztam! Szánom-bánom… Ez így nem mehet tovább! Ezennel alkalmatlanság miatt lemondok…

  Nem fejezhettem be, szavaim nyomán elszállt a maradék téli álom minden  medve szeméből.  

A mezeiszóvivő elkeseredett méltatlankodással harsogta a mikrofonba:

  -MeMe, nincs jogod, hogy évértékelő beszédedben önleértékeld magadat! Mi mondjuk ki a végső szót, mi mindnyájan túlélértékelünk és ezért odaadó támogatásunkról biztosítunk! Ragaszkodunk a személyedhez, ez demokratikus polgárjogunk!
Nagyon elégedettek vagyunk, és kimondottan élvezzük ahogy csűröd-csavarod a törvényeinket. A vizitdíj meg egyenesen telitalálat!

 -Na, most légy okos, Mackokos!-vakargattam fülem tövét  tépelődve.

Azám, majd az én cimborám,  a medvetalpraesett Mackokos segít tanácstalanságomon.

Félrevonultunk.

  -MeMe, jobb, ha belenyugszol.-veregetett vállon öreg barátom- Látod, a mezeiek már csak ilyenek: szeretik ha a nyakukra lépve fosztogatják őket…Egy rossz szavad se lehet, az ellenzék is inkább alszik. Folytatnod kell, ha ettől lesznek boldogok a választóid!

  Tudtam, hogy igaza van, mivel én is ismerem a mezei népet.

  Mégis másnap, amikor mindenki visszahúzódott barlangjába, hogy folytassa a jól bevált szunyókálást, én ébren maradtam.

  Írásba fektettem lemondásomat és csak ezután hajtottam álomra  azt a jobb belátásra tért busa fejemet.

Különben is jön az új reményekkel kecsegtető tavasz, meg a menetrendszerű népszavazás, aztán kivédhetetlenül kezdődik előlről az egész …