Amikor drága anyósom kellemetlen baritonja ellentmondást nem tűrően kiráncigált lépesmézízű álmomból, még nem sejtettem, hogy sorsfordító napra ébredtem:

-Meme! Azonnal gyere ki! A zakkant haverod a házzal beszélget!

Eltöprengtem volna, hogy vajon más anyósok is ilyen irritáló tónussal rendelkeznek-e, amikor rádöbbentem, hogy még valamit hallok...Kipillantva ablakomon a hang irányába, látom, hogy cimborám, a jó öreg Mackokos

áll a házfal tövében egy paksamétával a kezében, és szónokol:

-Tisztelt ház! Napirend előtti felszólalásomban felszólítom a kormányt, hogy mondjon le!

Na, ennek fele se tréfa, gyorsan odacammogtam hozzá:

-Édes egy cimborám, ez itt nem az országgyűlés, rossz helyen aposztrofálsz...

Nem fejezhettem be, dühösen közbevágott:

-Az nem számít! Hallatom a hangomat! Erőteljesen tiltakozom !

-Ugyan már, mi bajod van neked?-próbáltam csillapítani- Megvan mindened, saját málnaföld, összkomfortos odu...

Nem hagyott szóhoz jutni, krokodilokat megszégyenítő könnyeket sírt:

-De a kormány úgy megszorított az intézkedéseivel, hogy már levegőt se kapok, -zihálta- A létminimum alatt vagyok! Az asszony is tegnap meglépett egy hargitai grizzlymedvével, mert még ott is magasabb az életszínvonal, mint nálunk! Az összes erdei járatot meg akarják szüntetni! A madár se jár majd errefelé...

-Igaza van!-kapott vérszemet az anyósom- A nyugdíkorhatárt is fel akarják emelni. Tiltakozom!

Erre már igazán elfutott a medveméreg:

-Jaj, Mama! Maga már tíz éve nyugdíjban van, most jut eszébe?

-Aztán szolidaritásról még nem hallottál, te kis egoista? -morgott vészjóslóan anyósom.

Elszégyelltem magam, be kellett látnom, hogy igazuk van. Hamar élükre álltam, s ott helyben szakszervezetbe tömörültünk. Megfogalmaztuk követeléseinket, melyeknek első és egyben utolsó pontjaként a kormány lemondását, mint felemelkedésünk biztos zálogát jelöltük meg.

Nyomatékosításul elhatároztuk, hogy sztrájkolni fogunk! Gondosan kidolgoztuk az akciót, melyhez hamarosan az egész mezeimedve társadalom csatlakozott.

Mivel a szokásos évi téli álom következett, e tevékenységet azonnali hatállyal felfüggesztettük, minden erre utaló készülődést beszüntettünk.

Sztrájktörő nem akadt köztünk, egy szívvel-lélekkel ásítoztunk. És hogy még véletlenül se szenderedjen el senki, egyfolytában ettünk-ittunk, úgyhogy néhány nap múlva, tavaszra ütemezett raktárkészleteink erősen megcsappant földi maradványai tanúskodtak megmozdulásunk minden elképzelést felülmúló sikeréről.

Mert az volt! A kormány pánikszerűen vont vissza minden megszorító intézkedést, látva, hogy gazdaságunk lenullázódott. S mivel az ökológiai egyensúly alapjaiban ingott meg, szükségesek lettek új alapok. Ezen új alapok jegyében a kormány is, a képviselők ezentúl hivatástudatból és szeretetből, mindenféle fizetség nélkül képviselnek minket, sőt még az adózatlan jövedelmeikről is lemondanak a gazdaság fellendítése érdekében.

Ezek után megkönnyebbülten, a jól végzett alvásbeszüntetés elégedett tudatával durmolhatunk tavaszig, levonva az újabb tanulságot: Néha nem árt ébernek lenni, mert alvás közben nem mindig lehet megtenni az elodázhatatlan lépéseket.