Ha még egyszer valaki ki merészeli csak ejteni is azt a szót, hogy: „mákosbejgli”,hát megismerkedik a mancsommal, de visszkézből! Ezt itt most kijelentem. Nemcsak a gyomromra, de az idegeimre is ment ez a süteménynek nevezett inkvizíció eszköze, az idén.

Egyáltalán van közöttetek olyan szerencsés mezei halandó, aki megúszta a bejgli szezont e mákos borzadály nélkül? Akkor gratulálok neki. Én sajnos, az egész családommal egyetemben majdnem áldozatává váltam.

Jól sejted, persze, hogy a drága anyósom mancsa van a dologban, akire minden évben bejgli-láz tör rá karácsony tájékán. Kérdezheted, hogy mért hozom elő a karácsonyi süteményt január közepe tájt?! Hát, mert nem akar előjönni, azért! De most már elmondom elejétől! 

Az egész azzal kezdődött, hogy nekem kellett beszereznem a tésztához a hozzávalókat, ami nem kis meló, tekintve a nálunk vendégeskedő tekintélyes rokonságot. A több mázsa liszt és mák hazacipelése után, úgy döntöttem megtettem a magamét és a nektár sörömmel, meg a távkapcsolóval, letáboroztam a kedvenc TV műsorom elé. Sem feleségem sóhajtozása, sem anyósom életveszélyes fenyegetései nem tudtak rávenni, hogy részt vegyek a mák véget nem érő darálási munka folyamataiban. Jóízű bóbiskolásomból, a konyhából érkező harsány brummogásokra riadtam:

….-de az előbb még itt volt!-méltatlankodott feleségem.

-Hát ez az! Én is ezt mondom, akkor hova lett! Egy mákdaráló nem tűnhet el csak úgy!-kontrázott anyósom.-Már majdnem megdaráltam az egészet…

Akárhogy is keresték, a mákdaráló nem került elő. Soha többé! Illetve…

Több napja ettük hősiesen a bejglit, ami máskor se tartozott a kedvenceim közé, de idén még rosszabb volt, mint bármikor! Valami elképesztő bukéval rendelkezett, és csikorgott is a fogam alatt! Nem szóltam, mert nem jó az anyósokat ingerelni. Őszinteségéről nevezetes Bocsadék fiam azonban két falat között kijelentette:

-Nem akarok többet enni ebből a vas ízű vacakból!

Torkunkon megállt a bejgli. Kigúvadt szemekkel bámultunk egymásra! A daráló!

E pillanatban, nem tagadom, megfordult a fejemben, hogy megölelem az anyósomat! De medvemódra!

-Hogy került a töltelékbe a daráló, ezt magyarázza meg! –csaptam egyet az asztalra, az anyósom helyett.

-Egy kicsit szorosan darált, éreztem én, de hát hiába kértelek, hogy igazítsd meg! –hárította rám a felelősséget azonnal, amúgy parlamenti módra –Csak te tehetsz róla MeMe, hogy feldarálta magát!

Jobban megnézve, láttuk is, hogy a mákosbejgli tele van vasreszelékkel.

Ez nem kis dolog! Nagy dolog! Tényleg! Mi lesz a nagydolgainkkal, amire napok óta szorongva várunk, mindenféle hashajtók ellenére?

Ám a mezei medvék híres leleményesek. Minden családtag és rokon kapott egy kis saját mágnest, amit  hátsójának be-,  illetve kijáratához közel tartva, a makacskodó vasas tölteléket jobb be-, illetve kilátásra bírhatta.

Így dőlhetek most már hátra megkönnyebbülten…Mákom van, hogy kisbocs koromban nem mindig lógtam el a fizika órát.