Hogy mit? Egyszemélyes lánc-demonstrációt hoztam létre az október huszonharmadikai ünnep kapcsán! Miután túl sokat morogtam-dörmögtem magamban, elhatároztam, hogy a tettek mezejére lépek. Az akció aprólékos előkészítéseként először is a felismerhetetlenségig belecsavartam magam egy termetes budaházi---bocsánat, árpádházi....ó, nem az...na, megvan: árpádsávos zászlóba. Barátaim kérésemre hátul összebilincselték a mancsaim, mivel láttam, hogy az igazi tüntetők akkor válnak hőssé, ha már meg vannak kötözve, ezért erről jónak láttam előre gondoskodni, hátha a rendőrök nem fognak velem közreműködni. Sajnos emiatt az amúgy rendkívül dekoratív transzparenst -amire öles betűkkel írtam: MONNYONLE!- már csak a hónom alatt szorongathattam. Kicsit zavart, hogy nem volt egészen világos, hogy kit akarok lemondatni, úgy véltem, akárkit is sikerül ilymódon távozásra bírnom, az utána következő -legalábbis eleinte, valószínűleg nagyobb adag mézben fog részesíteni.
Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta. A tüntetők -rendőrök kiszorítósdinak nevezett örömködései közepette, a hónom alá préselt táblával véletlenül lesodortam az egyik hivatalos közeg sisakját. Mint erőszakos, ám könnyekig meghatódott ellenállót azonnal a rendőrkocsiba tuszkoltak. Nagyon boldog voltam (amiatt is, hogy senki sem fűzött az orromba láncot)!
Másnap, miután kiengedtek, azonnal az Erzsébet hídhoz siettem, hogy segédkezzem a híd elfoglalásában. A lelkes, tettvágytól égő tömeg, mind a kilenc fő, hatalmas ovációval fogadott. Hogy végülis nem foglaltuk el a hidat, az annak a taktikai meggondolásnak köszönhető, hogy kilencből öten inkább a Lánchíd oroszlánjának a hátára ülve terveztek ünnepi beszédet. S mivel az állatok királyára hivatkoztak, egyet kellett értenem.
Ezután útban hazafelé, beálltam a népszavazást támogató aláírásgyűjtő aktivisták közé. Az ívek és órák szépen teltek...
Azonban amikor néhányan szájkosarat kezdtek emlegetni, inkább elcammogtam onnan az eredményesen elvégzett feladat örömével.
Itthon most eufórikus hangulatban összegezek: Csodásan sikerült a megemlékezés a jeles napról....És csak egy ici-picit zavar, hogy hiába kérdezősködtem, senki nem tudta megmondani, hogy tulajdonképpen mit is ünnepeltünk?
